Sok helyen dolgoztam már a világon, de Svájcban még nem. Pont Svájcban nem, ahol pedig még a kerítés is kolbászból van.
Gondoltam, teszek egy próbát.
Kiutazom Svájcba, és nekiállok egy teljesen új típusú munkának. Nem baj, hogy egyelőre még nem értek hozzá, mert az tuti, hogy jól megcsinálom.
A projektet egy mobiltelefon tornyokkal kapcsolatos munka lesz és egy képzéssel kezdődik az egész.
Rajtam kívül még 3 ember vett részt rajta, akik kb. ugyanúgy semmit sem tudtak a témáról, mint én.
Egy kínai fickó tartotta a tájékoztatót angolul, és őszintén mondom, fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél, annyira erős akcentussal beszélt, hogy nem lehetett kivenni a szavakat.
Két lehetőségem volt: vagy bólogatok – miközben azt sem tudom, hogy miről van szó -, vagy megállítom és mindenre rákérdezek..
Így aztán szó szerint percenként megállítottam, hogy ugyan magyarázza már el, miről beszél, mert ha azt szeretnék, hogy megcsináljak valamit, aminek haszna lesz, akkor csak kéne értenem, hogy mivel is dolgozok majd.
De tudod, mi volt a döbbenetes?
Hogy a másik 3 srácból – akik egyébként már dolgozott ezen a területen – senki sem kérdezett semmit….de mint kiderült, nem azért mert értették miről van szó.
Hallgattak, bólogattak, néha nagyokat pislogtak, és úgy álltak fel a végén, mint „képzett” figurák, hogy közben azt sem tudták, mi fán terem a téma.
Így aztán másnap, hozzám fordultak – az újonchoz – a kérdéseikkel, hogy „most akkor mit is kell csinálni pontosan”? És én kezdtem el betanítgatni őket, hogy képesek legyenek nekifogni a dolguknak.
Holott pont ugyanolyan újonc voltam, mint ők… csak én mertem kérdezni, mert meg kellett értenem, hogy mi várnak tőlem, ahhoz, hogy meg is tudjam csinálni…ezzel pocsékolva az én drága időmet.
És bár ez egy extrém példa Svájcból a mobiltelefon tornyokkal, szerinted a sima hétköznapi céges helyzetekben hány hasonló eset van?
Amikor egy kolléga, vagy munkatársnak elmondod, hogy mi a feladata vagy elmegy egy képzésre, végig üli, bólogat, de közben fejben ott sincs, ábrándozik, telefonnal játszik, aztán meg csak viszi a pénzt meg az időt.
Belegondoltál már, hogy NEKED mennyi károd keletkezik abból, hogy munkatársad nem tudja pontosan, hogy mit kell csinálnia? Kérdezni meg minek… ő aztán tud mindent!
Van egy egyszerű szabály: a megértés alkalmazást eredményez.
Szóval, ha az ember ÉRTI, hogy mit kell csinálnia, akkor jó esély van rá, hogy abból eredmény legyen. Lassan vagy gyorsan, de eredmény lesz belőle. Nem zűrzavar, nem elrontott termék, nem más mint amit kértél. Azt fogod kapni amit kértél, pontosan.
Na most, aki ott ül előtted, bólogat, hogy mindent tud, de valahogy mégsem történik semmi, akkor ő még azt sem tudja igazán, hogy mit nem ért, csak azt érzi, hogy valahogy úgy ködösek a dolgok.
És azt gondolja, hogy rosszat tenne a megítélésének, ha rákérdezne valamire…
Úgyhogy inkább csöndben marad, bólogat, mintha értené, és belül azt gondolja, hogy „majd csak lesz valahogy”…
Aztán odatotyog a feladatához, amit el kéne végeznie, és tanácstalanul álldogál.
Vagy húzza az időt.
Vagy megpróbál olyantól segítséget kérni, akitől nem ciki. Pocsékolva mások drága idejét.
Vagy nekiáll, és csinál valami egészen mást, amint amit kellene.
És csak viszi az időt, viszi a pénzt. És csak bosszúságot termel.
Egy dolog biztos: az, amit TE szerettél volna, az nem lesz készen, és főleg nem időre.
Ha ez így túlságosan szélsőségesnek vagy nyersnek tűnik, tégy egy próbát: fogj valakit, aki rendszeresen hibázik, és kérd meg, hogy részletesen magyarázza elés mutassa meg, hogy mi is az ő pontos feladata, mit kell csinálnia, és azt miért kell csinálnia.
Meg fogsz döbbenni a reakción!
Elmondja, hogy nem érti? Á nem, inkább kimagyarázza!
TE pedig tudod, hogy aki érti, az nem magyaráz, hanem csinálja.
Á, de a programozás területe az más – mondhatod – hiszen a programozónak nap mint nap új technológiát kell megismernie, különben lemarad. Meg aztán mindenféle programozó dolgokról beszélnek, dobálóznak nap, mint nap, amiből TE semmit sem értesz…
Bárhogyan is beszélnek, bármit is mondnanak, – és függetlenül attól, hogy TE érted-e mint is mondanak – a programozás területén ugyanazok a törvényszerűségek érvényesek, mint bárhol másutt – bólogat, magyaráz, csinál, nem csinál – mint Svájcban.
Én programozó vagyok, és abban akarok segíteni neked, hogy a megfelelő emberrel dolgozz, aki garantáltan jó eredményt hoz.
Ha a programozódtól (vagy bárki mástól) stabil és jó eredményeket akarsz, meg kell győződnöd róla, hogy ÉRTI, mit vársz tőle!
Na, de hogyan!?
Folyt. köv.
Törteli Zoltán