Arra gondoltam, hogy elmesélem a saját történetemet. Mert igazán tanulságos lehet. Már csak azért is, mert senki sem születik sikeres programozónak. Hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy elismert és keresett programozó lehessen valaki. Elmesélem nálam hogy kezdődött az út…
7 (HÉT!) Évesen bementem egy számítástechnika szakkörre, mert nagyon érdekelt ez a téma. Aztán pár nap múlva véget is ért számomra ez a karrier, mert meglógtam. Egy szót sem értettem az egészből. Olyan szavakat mondtak, amikről fogalmam sem volt, hogy mit jelentenek így aztán többé nem mentem vissza a szakkörre.
Majd három évvel később a barátom kapott egy számítógépet és azon játszottunk. Ettől újra belelkesedtem. Ráadásul az unokatestvérem számítástechnika szakkörre járt, én meg elkezdtem lemásolni a programokat, amiket ő a szakkörön csinált (Kb. három soros programok, amikkel köröket lehetett rajzolni). Ekkor voltam 11 éves. Nagy lelkesen ültünk a gép előtt, írogattuk befele a programokat, és mohón lestük, hogy mi lesz belőle. Igaz, hogy semmit nem értettem abból, amit csináltunk, de mint egy varázslatban, egyszer csak kirajzolódtak a monitoron a körök. Mi meg el voltunk ájulva magunktól, hogy „mi most itt programozunk!”
Ezen felbuzdulva kölcsönkértem a szomszéd sráctól egy programozási könyvet. Na, abban aztán volt minden… Tulajdonképpen ebből a könyvből kezdtem el programozni. Olyan programokat írtam, mint „Szereted-e Juliskát?”, „Hány éves vagy?”, stb…
Majd 12 évesen a környező települések gyerekeinek kiírt programozó versenyen első lettem!
Én voltam a világ ura!
5. osztályos koromban megkaptam az első saját számítógépemet. Azon végre tudtam gyakorolni. A szüleimmel rengeteg könyvet vetettem. Sőt, még számítógépes táborba is elmentem! Középiskolás koromban bejártam a közeli egyetemre, és az ottani, modernebb gépeken programoztam. Ez már egész komoly dolog volt: megírtam az egyik egyetemista számára a diplomájához szükséges programot. Ez volt az első fizetett munkám – 1993-ban!
Aztán 2000 augusztusában elkezdtem programozóként dolgozni.
2002-ben részt vettem az OTP hitelrendszer fejlesztésében. Mivel tudták rólam, hogy én szeretem az összetettebb, nehezebb falatokat, az összes komplexebb, fajsúlyosabb munkát rám bízták. Azért szerettem ezeket, mert kihívás volt benne!
A kihívás az, hogy MEGÉRTSEM mi történik!
Én valahogy mindig meg akartam érteni a dolgokat.
Hogy mitől működnek, hogyan működnek, hogy kell jól csinálni, hogy kell egyszerűen csinálni.
2006-ban aztán elkezdtem szabadúszóként programozni. És jól ment! Nagyon jól ment! Volt néhány alapelvem, aminek a sikereimet köszönhettem.
Amikor megkeresett az ügyfél egy problémával, nekem mindig az első dolgom az volt, hogy nagyon alaposan kifaggattam.
Pontosan mi a célja a programmal? Miért pont azt a megoldást szeretné? Milyen problémát akar megoldani?
Rájöttem ugyanis, hogy csak akkor tudom jól megcsinálni a munkát, és akkor lesz elégedett velem az a megrendelő, ha előtte pontosan felmérem és megértem az igényét.
Újra megerősödött bennem, hogy ha BÁRMIBEN eredményes akarok lenni, akkor először MEGÉRTÉST kell szereznem.
2008-ban már saját programozói csapatot irányítottam. Nekik is ugyanezt az elvet adtam át. És ezért tudunk a mai napig sikeresen működni. Minden munkatársamtól elvárom, hogy, értse meg nagyon alaposan az ügyfél igényeit mielőtt nekilátna a munkának! Ne erőltessen rá a megrendelőre „dobozos” termékeket, hanem testreszabott megoldásokat nyújtson!
Csaknem 20 éves programozási munka-tapasztalatom alatt láttam sok-sok ragyogóan sikeres projektet, és láttam rengeteg elrontott projektet.
És akár kicsi akár nagy a projekt, mind ugyanazt az elvet követi. Ugyanazt: ha nem érted meg, nem tudod megcsinálni. Ha nincs megértve, soha nem készül el. Persze történni fog sok munka, megbeszélés, vita és így tovább. De ha a megértés hiányzik, akkor felesleges minden.
Röviden ennyi.
Üdvözlettel,
Zoltán
